Trial sisakot midnenkinek!

Aki trialozni szeretne ügyeskedhet azon, hogy hátha endúróhoz való csizma vagy nadrág is megfelel, mert az adott kereskedõ csak ezeket forgalmazza. Kérem: mindenki keressen trialcuccot, mert ha megelégszünk azzal amit kínálnak, soha nem kapunk olyat amit szeretnénk. A legjobb példa a trialsisak: ma már minden valamire való streetfighter tudja, hogy ez a legalkalmasabb az õ sportjához is. A kereskedõk be is szerezték ezeket. És mi vegyük is ezt, mert trialozni is csak ebben lehet.


Szóval a trialsisak: nyitott, könnyû, nagyon erõs, kényelmes és jól szellõzik. És minden irányban - fõleg felfelé - könnyedén kilátunk belõle. A levehetõ állvédõs krossz-sisakok pont ez utóbbi miatt nem jók: felfelé annyira korlátozzák a kilátást, hogy egy fél óra után nyakgörcsöt kapunk.

Itt is több gyártó mégtöbb tipusa közül választhatunk és itt is -mint máshol- elsõsorban a pénztárcánkat vesszük alapul a válsztásnál. Itt könyörgöm mindenkinek: ebben ne spóroljunk, mert ez a legfontosabb. 10 év trialos tapasztalattal a hátam mögött olyan sisakok voltak a fejemen, mint az Arai, a Hebo, a Shoei és az Nzi. Mindben estem fejre, nem is egyszer és legtöbbször sziklára. Szóval van tapasztalat...

Öntött mûanyag sisakot senki ne vegyen, aki szeretne sziklákon motorozni! Csak összetett hélyszerkezetû, márkás sisakra bízzuk fejünk védelmét. Inkább máson spóroljuk meg ezt a pénzt: motorozhatunk felirat nélküli pólóban vagy használt nadrágban is.

Szinte minden mai sisak belseje kivehetõ, mosható, alakítható, stb. Megjeletek replikák is: vehetünk Raga, Lampkin, Fujinami sisakjával azonos festésû "bilit", kb. 15% felárral. Aki szereti az ilyesmit -és futja rá- ezekre is beruházhat, de az "optikai tuningtól" eltekintve ne várjon tõlük egyéb extrát.

A csúcs márka a Shoei. Az ára is az. Az üllõi úton - 2005-ben mikor ott jártam -, a kérdésemre érkezett válasz kissé megrendített: közel 100.000. Ft. Na, éppen kapóra jött japán trialos kapcsolatom Yonezawa úrral, így vele hozattam Japánból. A kapott kedvezménnyel és baráti áron 40.000-ért jutottam hozzá ugyanazon sisakhoz...

A többi gyártó szinvonala nagyjából azonos, bár a Hebo és az Arai csúcstermékei megközelítik a Shoei-t. Mikor felpróbáljuk válsztottunkat ne csak arra figyeljünk, hogy biztosan üljön a fejünkön, hanem jusson eszünkbe, hogy egy trialverseny általában 4-5 óra hosszú. A sisakot ezalatt ritkán vesszük le, így nem árt ha könnyû és kényelmes. Bár vigyázni kell: az Nzi sisakom kényelmes is volt és könnyû is, olyan mintha nem is lenne a fejemen, és mikor fejre estem benne akkor is olyan volt mintha rajtam sem lenne. Következõ héten eladtam a Szalai Norbinak, - aki a Dakaron a kamionban ül mint szerelõ -, de neki néhány hónap múlva megette a kutyája.

Lássuk a tényeket: nézzünk meg néhány képet a Hebo és a Shoei csúcstermékeirõl. A Hebo egy Raga replika, a Shoei egy széria fehér sisak amin saját tervezésû és készítésû "lusta macska" design látható.

A képeken jól látszik, hogy a két nyitott sisak mennyire más "szabású": a Hebo tradicionálisabb kivágású, míg a Shoei-n egyértelmûen látszik, hogy a trial minden kívánalmának eleget tesz: a keskenyített oldalprofil illetve a megfelelõen magasra tolt homlokrész és sild teljes kilátást biztosít. A Hebo-ban többször is tapasztaltam, hogy a sildet nagyon fel kell tolni ha fel akarunk látni a magasabb akadályokra. Mindkettõn van nyílás a fülrésznél, (hogy halljuk segítõnk tanácsait és szellõzzön) a Hebo-nál ez nem csak nagyobb de futurisztikusabb dizájnt is kapott.

Mivel szakítószilárdságot és hasonló dolgokat nem mérhetek (de mindkettõ karbon-kevlár meg ilyenek többszörös rétegébõl áll, ezért gyanítom megfelelnek a kívánalmaknak) - áttérnék a gyakorlatban tapsztalt dolgokra.

A legfontosabbnak a kényelem után a szellõzést tartom. Mivel egy versenyen csak az összekötõszakaszokon megyünk gyorsan, ott van esély arra, hogy a menetszél kiszárítsa amit az elõzõ szakaszon beleizzadtunk. Szellõzõnyílásból a Shoei-n pont kétszer annyit találunk mint a Hebo-n, így a szellõzés is gyorsabb. A japán terméken ezeket szükség esetén (télen, amikor nem kell, hogy lefújja a hajunkat a szél) le is zárhatjuk egy ügyes csúszkával, míg a Hebo-n csak a felsõ nyílás zárható.
A hátsó szellõzõ a Shoei-n a kiármlást biztosítja, míg a spanyol sisakon ez is egyfejta beáramló lyuk.

Ha belenézünk a sisakba feltûnõ, hogy a japánok "kispórolták a fejtetõn a bélést". Ez nem anyagtakarékosság, hanem jól átgondolt szellõzési taktika. Az elsõ légnyílásokon beáramló levegõ (felül négy, plusz alul három) átsuhan a hajunkon és kisuhan a hátsó nyílásokon. A szellõzés tökéletes, a kis fejtetõ párnácskák pedig éppen annyit tartanak amennyit kell.
A Hebo a hungarocell szerû bélésben vágott ki kb. 5mm-es, sûrû hosszanti csíkokat amik megvezetik a bent áramló levegõt és a szivacsokat szárítják. Ez a megoldás is bõven megfelel egy kevéssé izzadós emberkének, de nekem egy izzasztó verseny után már nem bírja...

Ami pedig a képeken nem látszik: a Hebo használható arcvédõ szivacsok nélkül is és nekem csakis így kényelmes. Ha bent vannak még a beesett arcomat is összenyomják. (Képzelem mi lenne, ha pufibb lennék...) Ha kiveszem, akkor lötyög ugyan a fejemen, de kényelmes. Viszont nem biztonságos.
A Shoei kiváló minden tekintetben: kényelmes, biztonságos, szép, és jól "ül" a fejemen. Hátránya - ha ugyan hátrány,- hogy macerásabb fel és levenni, be- és kicsatolni. És ha odaverem jobban sajnálom...

Konklúzió: könnyû edzéseken, oktatáskor és bemutatókon általában a Hebo-ban megyek, mert könnyen levehetõ (ki sem kell csatolnom ha az arcvédõ szivacs ki van véve) és kényelmes. Ha viszont versenyzek, kemény edzést tartok vagy egyszerûen fontos hogy maximális biztonságban legyen a fejem, csak a Shoei-t választom.

Már csak azért is , mert a "lusta macska" az igazi védjegyem.