Trial ruházat és védőfelszerelések

Az alábbi eset egyszer megtörtént, úgyhogy nem a levegõbe beszélek. Egy trialmotor versenyen - nem az elsõn, valamikor úgy az ezredforduló körül - megjelent egy srác, aki régóta krosszozott, és gondolta nekivág egy trialversenynek. Látott már eféle versenyt, sõt, az apja volt a monori trial-Yamahák õrzõje 1996-98 körül. A srác teljes motokrossz felszerelésben indult...
Olyan volt, mintha a Real Madrid focicsapata egy USA-beli amerikai focistát szerzõdtetne, aki csak a hazai full-protektoros szerkójában vállalná a meccseket. A fiú az elsõ kört sem fejezte be a versenyen, a lovagkort idézõ páncélzatban mozgásképtelen volt.

Miután elõzõ cikkjeimben felhívtam a figyelmet arra, hogy lehetõleg trialmotoros csizmát és sisakot válasszunk, és kicsit ismertettem a legelterjedteb márkákat is, áttérnék a ruházat többi részére.

A harmadik legfontosabb a kesztyû. Itt rengetegnél is több márkával találkozhatunk. Vannak direkt trial követelményeihez gyártott típusok, amik persze a legjobbak, kényelmesek, de általában hamar kilukadnak, elszakadnak. A kézfej védelme a becsapódó ágaktól, eséskor a sziklákkal való pacsiktól sem ezeknél a legnagyobb. Én általában csak bemutatókon használok ilyeneket.
A puha endurós, vagy motocross kesztyûk is jók, idén én is sima Diadora krosszkesztyûben versenyzek majd. Elsõre merevnek tûnnek, de egy-két motorozás alatt betörnek, és ezek tenyere és kézfej része sokkal védettebb. Azok a kesztyûk, amelyek full-protektorosak, merev mûanyag részeket tartalmaznak már nam jók. Figyelni kell, hogy a kezelõkarokat könnyedén elérjük benne, ne kerüljön a kesztyûvel való viaskodás külön erõnkbe.

A negyedik a zokni(!). Igen, nagyon fontos, hogy jó minõségû, kényelmes, lábunkra és a csizmába jól illeszkedõ legyen, mert egy versenyen nincs alkalmunk ezzel bíbelõdni. A folyamatos 4-5 órát egy lábbeliben tesszük meg, ha 30 fok van, ha patakban tocsogunk vagy óriási iszapban csúszkálunk. Ja, és sokat gyalogolunk, és ha feltöri a csizma a lábunk egy rossz, lecsúszott zokni miatt, nem nagyon tudunk megfelelõen koncentrálni...

No, jöjjön a ruha.
Itt kétfélét választhatunk: külön nadrág-póló, vagy egyberuha. Ez utóbbival kezdeném.
Sokan azért nem választják, mert testalkatuk nem túl esztétikus látványt nyújt -szerintük- a testhez simuló kezes-lábasban. Tény, hogy gyalogosan furcsa egy férfin ilyesmit látni, de amint a motoron ül azonnal látszik, hogy oda erre lenne szükség. Az anyag együtt mozdul testünkkel, sehol nem szorít, nem szûk, nincs az a kitekeredett póz, amiben kényelmetlen lenne. És kitûnõen levezeti az izzadtságot is.
Hátránya -saját tapasztalataimat alapul véve-, hogy nem véd megfelelõen. A vékony anyagot könnyen átszúrja bármi és a forró kipufogó -fõleg a gasgas felfelé kunkorodó könyökrésze- könnyen átégeti. Kellemetlen továbbá a borsos ára, és ha hirtelen a mezõ közepén ránk jön a szapora, bizony a felsõ részt le kell venni, és teljesen csupaszon maradunk...
Azoknak, akik tudnak már úgy-ahogy esni viszont inkább ezt ajánlom, mert hihetetlenül kényelmes.

A nadrág gyakorlatilag bármilyen lehet. Az endurós és motocross nadrágokkal az a baj, hogy merevek, és nem szellõznek eléggé. Én néha téli edzéseken éppen ezért választom õket...
Nyáron viszont csak a trialnadrág: gyúlós, jól szellõzõ anyaga kényelmes, jobban véd, mint az egyberuha és zseb is van benne. (Abba rakom edzésen a kocsikulcsot.) Ja, és általában van benne egy szivacsos protektor, ami elég védelmet nyújt.
Újonnan elõkerültek a trialban is a bõ szabású, csizmára takaró "freestile" gatyák. Sosem hordtam ilyent -és feltehetõen soha nem is fogok-, egyszerûen nem az én stílusom. Amúgy nem hiszem, hogy jobb lenne trialozásra, mint a hagyományos változat.

Ha a nadrág mindegy volt, akkor a póló a tökmindegy. Azt mondanám, hogy "alkalomhoz illõ" legyen. Ha hideg van, ne a lukacsosat válasszuk, és ha az edzésen csak alapozó gyakorlatokat végzünk -kanyargás, könnyebb feljárók- hát akár egy rövidujjú póló is megteszi.
Ne legyen szük, mert kényelmetlen, és ne legyen hip-hop laza, mert felakad a csipkebokron, és tanya lesz a vége...

Lássunk kiegészítõket:

Szemüveg: NE! Mert torzít, mert nem szellõzik, mert kényelmetlen, mert egyszerûen szükségtelen. Talán ha VB-n vagy a Skót Hatnaposon indul valaki, ott az összekötõ szakaszokon esetleg ér valamit...

Vesevédõ: NE! Mert teljesen szükségtelen, nem megyünk gyorsan, nincsenek akkora ugrások, hogy a vesénk zuhanási leszakadási veszélybe kerülne. És kényelmetlen és nem szellõzik.

Esõkabát: NE! Mert a merev, szellõzésmentes PVC kabátok befüllesztik az embert, és nem tud koncentrálni rendesen. Ha esik, vegyünk fel inkább kényelmes dzseki anyagú vízhatlan ruhát.

Télikabát: NE! Ha minuszokban támad kedvünk motorozni inkább mellényt vegyünk, több kötött holmit, mert ha motorozunk az ugrálásban úgyis kimelegszünk, ha megállunk meg kell a meleg ruha.

És a sarkallatos kérdést a végére: a protektorok.

Én általában nem használok, és ritkán használtam valaha is ilyesmit. Rengeteget tanyáltam, volt agyrázkódás, meg bokaalátekeredés, meg húzódás és ilyesmi. Protektor egyiket sem védte volna ki.

Volt viszont, hogy olyasmit gyakoroltam kemény sziklákon, ami messze meghaladta akkori tudásom. Kétméteres függõleges szikla, lent törmelékek, és hasonló terep. Ilyenkor térdvédõt veszek. Ez egy általam átalakított olcsó motocross térdvédõ. Fúrtam rá lyukakat, hogy szellõzzön, és a széleit kisebbre vágtam, hogy elférjen a gatyában és kényelmes legyen.

Amíg kezdõ voltam hordtam ezen esetekben nagyon "lájtos" gerincvédõt is. Ez egy gerinc vonalát követõ 8 cm széles polifoam alapú csík volt, amit gumipántok rögzítettek. Ez még éppen nem gátolt a mozgásban, de eleget védett.
Könyökvédõt, medencecsontvédõt, vállvédõt, mellvédõt "istentuggya" milyen védõt soha nem hordtam, és szerintem nincs is rá szükség. Csak az vegye fel ezeket, aki nagyon retteg. Õ vagy rájön, hogy nincs ezekre szükség, vagy soha nem lesz jó trialos. Azokban ugyanis képtelenség 4-5 órán keresztül a kicsavarodott mozdulatokat kivitelezni...

A következõ cikkben összeírkálom azokat az alapvetõ "kommandószerszámokat" amiket edzésre, hátizsákos kirándulásokra hordok magammal.

Szelei Feri