Esni, vagy nem esni?

Az alábbi cikkben néhány esést elemzünk ki: mi vezetett idáig és hogyan lehetett volna elkerülni õket. A legtöbb akciót volt szerencsém közvetlen közelrõl megfigyelni, így láttam, hogy a versenyzõknek a haja szála sem görbült...

Az elsõ képet nézve egy trialost látunk aki a motor felett vízszintes helyzetben lebeg. Kezét elõre nyújtja felkészülve minden eshetõségre. A motor áthaladt az elsõ kisebb gumin, de a második nagy útját állta...

A versenyzõ helytelenül, túl nagy gázzal próbálta átugratni az egész akadály-förmedvényt amihez a testsúly hátra lendült. Elvileg hanyatt kellett volna esnie, de a sebesség miatt hirtelen megakadt hátsókerék berugóztatta a hátsó telót és amint az kifelé rugózott, a második gázadással egyesülve katapultként lõtte elõre a pilótát. A versenyzõ helyesen elõre tette kezeit, amivel lefékezte a zuhanást, a motor pedig oldalra kiesett. Az oldalt álló versenyzõtársak azonnal elkapták a motort és az embert is. A "katapult" effektushoz az is hozzájárult, hogy a motor rosszul volt beállítva: a könnyebb ugráltatás érdekében levették a csillapítást...

A második képen a kis lendület miatt bekövetkezett az elõbb felvázolt hanyattos esemény. A versenyzõ szemmel láthatóan nem készült fel rá, így késõn lépett hátra a motorról. Az esés mindenképp elkerülhetõ lett volna, ha idõben leszáll, vagy elõre dõlve - igaz lábletétellel - de felhúzta volna a motort a farönkre.

A harmadik képen nem hiányzik a motoros feje, csak a képrõl maradt le. Egy 2x2 méteres fa dobogóról kellett leugrani, ahol nem volt lehetõség a kigyorsításra. Többen is úgy gondolták, hogy a helyzet egy nagy gázhúzással megoldható. A képen azt a pillanatot látjuk, mikor a kipörgõ hátsókerék miatt alig felgyorsult motor nem emelte ki az elejét, így az alja felakadt a dobogó peremén. A motoros testével elõre felvette a leugrás lendületét és a lemaradt motortól kénytelen volt ilyen elegáns módon megválni. A megoldás briliáns, és a nézõk tetszését is elnyerte. Ja, és motorkímélõ is, a Yamaha ugyanis nem esett le, a blokkvédõre felakadva mégcsak el sem dõlt.

A negyedik képen a motorkímélés egy újabb változatával ismerkedhetünk meg. A versenyzõ "aláfekszik" a motornak, hogy az puhára essen. Lehet, hogy nem látszik, de a motoros jobbról - ahová éppen visszaeseik - érkezett. A probléma szinte ugyanaz mint az elsõ képen azzal a különbséggel, hogy a versenyzõ itt hátrafelé esik. Ez a komplikált akadály messze meghaladja a póruljárt motoros tudását. Ezt az esést nem lehetett kivédeni.

Szemmel láthatóan 1997-ben még nekem is nehézséget okozott az elõbbi akadály. Az elõzõ versenyzõtõl sokkal kisebb lendület miatt nem dobott le a masina, de fel sem vitt. Én ezt hívom "odatapadásnak", amikor egy hajszálnyi mozdulat is elég, hogy visszaessünk, ezért mozdulatlanul várjuk, hogy egy segítõ "leakasszon" minket a labilis láthatatlan fogasról. A zsebredugott kezû nézõk nem mutatnak túl nagy segítõkészséget.

A következõ kép 2004 februárjában készült amikor az új GasGas-zal ismerkedtem. Mint látható a sárral berakódott hátsókerék megcsúszott a nekifutáskor, így lendület hiányában visszacsúszás esete forgott fenn. A népitáncos mozdulat még a ballagási táncokon elsajátított elemek egyikének trialmotorra átkoreografált változata.

Az utolsó képen az ausztriai alberner hafen-i verseny egy kevéssé szép mozdulatának digitális fényemlékét látjuk. A motoros én vagyok, a motor a 2001-es Sherco-m. Az elsõ szikladarabon elveszett lendületem következtében esélyem sem volt feljutni a felsõre. Ahogy éreztem, hogy átmegyünk "rükvercbe" mindkét lábam leraktam oldalra, így igaz, hogy egy csomó hibapontom lett (3), de még mindig kevesebb, mintha visszaestem volna (5). Arról nem is beszélve, hogy a lenti sziklákra nem egészséges sem a gerincünket sem a motorunkat felfektetni.

Szóval a kérdésre a válasz: NEM ESNI. Persze, ha nincs más választás essünk úgy, hogy nekünk, és a motorunknak is a lehetõ legkevesebb regenerálódásra legyen szükségünk.

Jó eséseket!

Szelei Ferenc

U.i.: Ha lenne hasonló képetek, küldjétek!