A trial csizma lényege

Az alábbi írásban igyekszem egy irányvonalat felvázolni, hogyan válasszunk magunknak megfelelõ trialcsizmát. Elöljáróban annyit, hogy ez a cikk nem csak hardcore trialosoknak szól, hanem azon terepmotorosoknak is, akik eddig nem találták meg a megfelelõ lábbelijüket, mert a krossz és endúrócsizma merev és kényelmetlen, az utcai változatok pedig nem bírták a strapát.

A cikket eddigi tapasztalataim alapján Hebo és Diadora által kínált trialcsizmák összehasonlításán alapul.

Persze elõször mindenki rögtön az árcédulára sandít, (mint én is). Itt sok segítséget kapunk, ugyanis az árak szinte mindig tükrözik a minõséget is. Vásárolhatunk 30.000-ért noném márkát, ami valószínûleg hamar ki fog nyúlni, elszakad, leválik a talpa és "alkatrész" (csatok, póttalp, vízzáró betét, /ha van,/ stb.) is alig lesz hozzá. A profi csizmák ára 60.000 Forint körül mozog idehaza, ezek a termékek megfelelnek az elvárásoknak és csak kisebb különbségek vannak köztük, amik azonban bizonyos helyzetekben nagyon is fontossá válhatnak.

Az elsõ képen figyeljük meg a két csizmát. A Hebo egy futurisztikus dizájn áldozata lett, mintha Pirsz kapitány hagyta volna itt, míg a Diadora a klasszikus natúr bõrbõl építkezett, azt turbózta fel némi szürkével és ezüsttel. Természetesen mindkét márkából kapható piros, kék, fekete stb. alapszín kombináció is.

A Hebo egyszerû szabású, nagy ívekbõl építkezik, míg a Diadora több helyen megtöri az egybefüggõ homogén felületeket. Ez nem azért van, mert spórolnak a bõrrel, hanem ezzel csökkentik az anyag merevségét. Ami elsõre feltûnõ volt, hogy míg a Hebo-t hagyományosan "be kellett törni" -ami eltartott egy ideig -, addi a Diadora az elsõ pillanattól kénylemesen hordható volt. Nem kellett "összeszoktatni" a motorral, azonnal megtaláltam vele a féket és a váltót.
Egyiken sincs túl nagy sípcsont elõtti protektor, ami nem hátrány, sõt ezzel növelik a könnyebb mozgást leguggoláskor. Mindkét gyártó -tradicionálisan- ide helyezte el a márkanevet.

A három csat könnyen beállítható mindkét csizmán, és a Diadorán helyükön is maradnak. A Hebonál szinte minden motorozás elõtt újra be kell állítani, ám ez mindössze néhány másodpercig tart. Az állítható pántok a Diadorán hosszabbak, az én vékony vádlimhoz ezt a csizmát sikerült elõször úgy beállítanom, hogy ne lötyögjön. A Hebo csatjain két helyre lehet a pántokat rögzíteni, õk így növelték a beállítási terjedelmet. A csatok rögzítése a Diadoránál tûnik kidolgozottabbnak, és acél "kallantyúrögzítõ" is csak ezen van. A Hebo ezt saját anyagában oldotta meg, ami kb. egy évig bírja. Utána random nyílik: cserére szorul.

A csizma belsõ felét vádlinál a Doadora egy tenyérnyi gumis réteggel borította amivel más trialcsizmánál eddig nem találkoztam. (gondolom az idén több gyártó is át fog térni erre) Biztos, hogy így jobban tarthatjuk vele a motort és nem az alapbõr érintkezik a kipufogóval és a vázzal.

A sarok külsõ részén mindkét csizmán találhatunk mûanyag protektort, ami megvédi a csizmát is, tartja a bokát és az alsó csatot merevíti. A Hebo egy csíkkal oldotta meg, míg a Diadora a sarokrész teljes külsõ felére felvarrta a mûanyagot. Lehet, hogy ez utóbbi nem annyira elegáns, de biztosan jobban tart.

Egyik gyártó sem foglalkozott a bal csizma orránál a váltónál megszokott mûanyag merevítésrõl ill. az orr vasalásáról. Ezekre a trialban ugyanis semmi szükség.
Mivel váltani úgy kell, hogy a lábunkat leemeljük a lábtartóról, így szinte a teljes orrészt váltásra használjuk. (Menet közben nem tudunk odafigyelni, hogy hol is van pontosan a váltó...) Ha viszont a teljes orrészt mûanyaggal fednék nem lehetne leguggolni a csizmában.
A vasalás pedig veszélyt jelent a motor oldaldeknijére, hiszen gyakran koccan neki a csizma orra. Azt, hogy mégse váljon le a talp eleje mindkét gyártó néhány alulról betekert csavarral oldotta meg.

A trialban nagyon fontos a csizma talpa. Minkét lábbeli cserélhetõ talpú, nagyon masszív és erõs. A mintázatuk kellõen rovátkolt, így megfelelõ tapadást biztosít a legcsúszósabb terepen is. Mindkettõ gondoskodott elkülönülõ "lábtartósávról". A Hebonál ez vékony szürke rovátkákból áll, ami tapadósabbnak tûnik, viszont a hegyes lábtartók hamarabb szét is vágják. A Hebo talpak nálam általában egy évet bírnak ki.

Ma már nem számít a csúcstermékeknél extrának a kivehetõ vízálló belsõ. Nagyon hasznos találmány, mert nincs annál rosszabb, mikor egy kétnapos versenyen az elsõ napi átázás után ki nem száradt nedves-nyirkos csizmát másnap reggel újra fel kell húzni. (Ja, van: az ugyanilyen sisak...)
Ezt a belsõt mindkét csizmával megkapjuk. A Hebo viszont e nélkül nagyon kényelmetlen, és szerintem õk nem is mint kivehetõ vízzárót adják, hanem mint kivehetõ - majd kötelezõen visszarakandó - bélést.

A tapasztalatom az, hogy a Hebo egy kicsit merevebb, fixebb helyzetben tartja a lábat, ezért nehezebb benne a járás és a fék kezelése. A vízzáró bélés egy fél év után áteresztette amit nem kellett volna.
A járás a Diadorában kellemesebb, könnyedebb és a csatok ritkábban nyílnak ki maguktól. Hordható vízzáró réteg nélkül is, igaz így vastagabb zoknit kell húzni.
Azt javaslom, mindenki nézze meg mindkettõt mielõtt vásárolna és érdeklõdjön aktuális árakról.
Egy biztos: én 2006-ra a Diadorát válaszottam.

Ezen kívül még azt tanácsolnám mindenkinek, hogy mivel a trialsportban annyira kevés felszerelésre van szükség (csizma, nadrág, póló, kesztyû és sisak), hogy a három legfonotabbal ne spóroljunk, mert nem csak a kényelmünk de biztonságunk is elsõsorban ezektõl függ: csizma, sisak, kesztyû. /A három összege profi cuccokból 130.000. Ft körül mozog. Ennyi egy jobb utcai sisak ára.../