Milyen motort vegyünk?

Ha konkrét választ vártok íme: új Shercot (www.sherco.hu) vagy új GasGas-t (www.gasgas.hu). Miért? Mert az új motorokkal nincs gond, a gyártó vállal bizonyos garanciaféleséget és van itthon képviseletük. Ja, hogy nincs annyi pénz a kasszában? Vagy van, de nem tudjuk, tetszeni fog-e az egész trialosdi? /megjegyzem IGEN, FOG! csak ezt nem hiszi seni el nekem amíg nem jött el egy edzésre.../ Na, és ha újat veszek, ott is van sokféle eset... Ha érdekel ez a téma olvassatok tovább!

Így õsszel felmerül a kérdés: vegyek-e másik motort, mert most olcsóbbak, vagy várjak tavaszig? Szerintem most érdemes venni, mert az eladók is szívesebben odaadják olcsóbban és sok idõnk marad felújítani a használtat ill. bejáretni az újat. Tudom, hogy a láz tavasszal jön el, de én buzdítanék mindenkit, hogy most vegyetek!

Elsõdleges, hogy nézzünk be a pénztárcánkba. Ha lapul ott kicsit több mint "félmilla" ne habozzunk: fizessünk be egy újra, (vagy egy max. háromévesre) nem fogjuk megbánni. Részletre venni ugyan többe kerül, de nem adunk ki egyszerre annyi pénzt, és a motorozás öröme úgyis kárpótol a részletek okozta szomorúságért. Ja, és kapunk rendszámot is, amivel aztán furikázhatunk a városban! Az azért elég jó buli... Persze, ha egyben fizetünk a kereskedõk szint mindig találnak egy-két ajándékot, vagy hajlandók esetleg némi engedményre így õsszel...

Az újak közt általában az alábbiak közt válogathatunk: 50es, 80-as, 125-ös, 250-es, 290-es és négyütemû modell. Az ötvenest csak nagyon kicsi gyerekeknek vegyük meg, egy-két éven belül még egy 8 év alatti gyerek is kinövi, aztán jöhet a 80-as. Aki fizikailag feléri a nagy vázméretû trialmotort (általában 10-14 éves) nekik már mindenképp a 125-ös vagy 200-as motort ajánlom, mert ezek nagyon kezesek, de jónéhány évig kitartanak. A felnõttek csak akkor vegyenek 200-as motort, ha nem tudnak motorozni, ha nagyon kezdõk. Itt teljesen másként hat a köbcenti növekedése a motorozhatóságra, mint más off-road sportokban, nem kell megijedni: a 250-es motorok is alig 25 lóerõsek! A köbcentivel a kezelhetõség fordítottan arányos: egyre hirtelenebb reakciókat váltunk ki egyanazon gázzal a nagyobb gépekbõl. Azok a felnõttek, akik biztosan kezelnek egy off-road motort, de trialban kezdõk a 250-es a jó választás, mert elég erõs, de alapon sokkal kezelhetõbb mint a 290-es. A legnagyobbakat csak azok vegyék akik hardcore trialosok szeretnének egy-két éven belül lenni (bár nem hiszem, hogy sikerülni fog...), mert brutális reakcióik vannak magas sebességi fokozatban nagy gázon.

Aztán a négyütem: sajnos nem kiforrott még a technika, csak két éve jelentek meg a terméklistán, de hihetetlen népszerûségük lett azonnal. Nagyon könnyen kezelhetõk, barátságosak, nem kell keveréket tankolni bele és a fogyasztás 30%-kal kevesebb a kétütemûhöz képest. A nyomaték még hihetetlenebb mászóképességet biztosít, de a lomhaság gátlóan hat a kétméteres sziklafalak elõtt... A tartóssága egyelõre ismeretlen. A gyártó szerint hobbitrialosok és trial-túrázók számára ideális választás. (Itthon csak a Sherco kínálja.)

Érdemes 2-3 éves motorban is gondolkodni, mert a trialban az amortizáció nem jelentõs, és azonnal észrevehetõ. A váltó soha nem megy tönkre, alig van használva. A kuplung általában 3-4 évet kibír, a henger-dugó is 4 évente érik meg a cserére (komoly használat mellett!). Ezeken kívül gyakorlatilag a vázat érdemes átnézni, hogy törött-e. Ha ezek a dolgok rendben vannak, szinte egy új motort veszünk 400-500.000.- forinttal olcsóbban.

Most, hogy a gazdagok kíváncsiságát kielégítettük jöjjön a 250-500.000.- forintos megoldás. Ennyi pénzért széles skálán válogatunk a 90-es évek elejétõl azinte az ezredfordulóig. Ezeket a motorokat nagyon meg kell nézni, csak szakértõ szem látta után vegyük meg. Ha ez nem adott nézzük át a legfontosabbakat:

Elsõ dolog amit megnézünk: mennyire hasonlít a mai trialmotorokra. Ez sokat elárul a használhatóságról. Voltak olyan -azóta trialban befuccsolt- cégek, akik annyira korszerûtlen vagy éppen rossz irányba fejlesztett gépeket készítettek, hogy szinte teljesen alkalmatlanok a mai trialozásra. (Yamaha TYR 250, Aprilia Climber, Fantic KROO, BETA Zero)

A második, hogy nézzük meg a vázat és a futómûvet, mennyire van hegesztve. A hegesztett váznyak, lengõvilla, esetleg blokk komoly sérülésekre utal, amiket lehet, hogy maradéktalanul kijavítottak, de lehet, hogy nem. Ha a hátsó váznyúlvány van hegesztve, nem jelent semmit, azok a korai trialmotorok szükségtelen részei voltak, mára szinte teljesen eltûntek.

A harmadik a rugóstagok és felfüggesztések. Itt kizárt, hogy valami az évek során épp maradt volna. (Már az egy éves motor hátulja is lóg egy fél centit.) Nézzük meg a telókat, hogy állíthatóak-e még és csillapítanak-e? Nézzük meg a himbarendszert, a lógás ne legyen egy centi felett (hátsó tengelyen mérve).

Jöhetnek a kerekek, csapágyak, féknyergek, lánckerekek és egyéb fontos elemek.

Mindezek után érdemes a blokkot is megfigyelni. Az elöregedett gumicsonkok, lötyögõ karok és szivárgó szimeringek. Mert ilyenek már lesznek. Ha a motor nem indul jól, de van kompresszió lehet, hogy csak karburálási problémák vannak. Ha furcsa kerregést hallunk a blokkból húzzuk be a kuplungot, és ha megszûnik nincs baj: a kuplungkosár hangját hallottuk, amit az új motornál 10 üzemóra után is megjelenik... Ha továbbra is zajos, lehet fõtengely, gyûrû vagy hajtókar. De ne féljünk! A trialmotorok rengeteget kibírnak, hiszen eleve kissé pontatlanok (egyik sem japán!) kis fordulaton mûködnek és a végtelenségig "sufnitutningolhatók".

Végül vessünk egy pillantást esztétikai állapotára, mert ha trialozni kezdünk velük ettõl csak rosszabb lesz...:-) Komolyan pedig: érdemes utánajárni, hogy az adott márkának van-e itthon képviselete, honnan szerezhetünk be hozzá és milyen áron alkatrészeket.

Végül nem szeretném kihagyni azokat sem, akiknek csak 50-200.000.- forintjuk gyûlt össze ilyen célra. Nekik azt tanácsolom, hogy csak akkor vegyenek ennyiért gépet, ha otthon meg tudják javítani õket (eszterga, hegesztõ, villamosság, és sufnituning kreativitás), mert nagyon sokba kerülhet a javíttatás, esetleg annyiért egy újra is befizethetik az elsõ részletet. Igyekezzünk minél újabbat, korszerûbbet venni, bár feltehetõen örülhetünk, ha összejön egy elöl-hátul tárcsafékes léghûtéses.

Ilyen távlatokból csak nagyköbcentis (minimum 200-as) motort vegyünk, mert akkoriban annyira gyenguszok voltak, hogy csak na. Vannak különleges gépek, amik megelõzték korukat és prioritást élveznek: a 85-ös, 86-os Fantic, az összes Gas-Gas, Beta. A Yamahák megbízhatóságukkal szereztek hírnevet. Ezektõl a gépektõl ne várjunk csodát: ugrálásra szinte teljesen alkalmatlanok, gyengék és nehezek. A mai elvárásoknak csak kezdõ szinten felelnek meg, de ott is inkább csak mint "hendikep" dominálnak.

Lehet, hogy sokatokat elriasztottam a trialtól ezzel a cikkel, de nem árulok hülyeséget: érdemes kezdetben a lehetõ legtöbbet belefektetni a trialba. Egyrészt azért, mert a fenntartási költségek rendkívül alacsonyak egy új (újabb) motor esetén (nálam a 2004-es GasGas-nál semmi nem ment tönkre két év alatt, elõtte a Sherco szintén hibátlanul futott három évadot!!!), és gondoljunk bele milyen rossz érzés, ha mi csak szerelgetünk a pálya mellett amíg társaink a sziklákon ugrálnak ide-oda. Fõleg, ha még utaztunk is az edzésre 50-100 kilométert...

Remélem sokan vesztek jövõre trialgépeket, és remélem sokatoknak segítettem a választásban.

Üdv: