Suzuki Beamish RL325

A Honda-val és a Yamaha-val ellentétben a korai 70-es években a Suzuki-nak nem volt triál motorja, így nem szállt harcba ezen a területen.
 
A korai 70-es években a Suzuki motocross motorok eladásával Nagy Britanniában egy Brighton-alapú cég foglalkozott, a Beamish Motors, mely jártas volt az off-road motorok területén. Graham Beamish vezetése alatt, aki korábban a BSA-nak dolgozott, és egy nemzetközileg elismert versenyző volt, elküldtek egy csomó 50 RL250 triál modell az 1974-es év szezonjának kezdetén, és a céljuk ezeknek eladása volt az ő üzlet hálózatukon keresztül.

Gyorsan reagálva a visszajelzésekre, Beamish segítséget kért a triál ász, Brian Fowler-től, ahoz, hogy módosítság a motorokat úgy, hogy az jobban megfeleljen a Britt triálosok követelményeinek. A rövid első sárvédőt meghosszabbították, és a odaerősító pontokat módosították, így az első kerék már nehezebben tömődött el sárral. Összességében a sesbességek áttételét is csökkentették, a motor kompresszió arányát csökkentették, az égési tér is újra lett formázva és a motor át lett alakítva, hogy keverékkel működjön, így lecserélve a korábbi CCI olajozási rendszert. A szabadonfutó mágnes 780 grammal nagyobb lett, ezáltal jobb nyomatékot előidézve, a karburátorba egy fojtás került, hogy a 28 mm-es átmérő 25 mm-esre csökkenjen. Ezek és más apróbb módosítások hatalmasat fejlesztettek a motorokon, és az összes 50 módosított motor elett lett adva nagyon gyorsan.

Felfigyelve a világszerte tapasztalt sikertelenségére a standard RL250 "Exacta" modelnek, a Beamish Motors egy ajánlatot tett a Suzuki-nak az összes el nem adott motor tekintetében, melyet a gyár nagy örömmel elfogadott. Viszont csak Beamish tudta nagyon jól, hogy az ő fejlesztői munkáját feltétlen folytatni kell. A könnyedség mellyel az első 50 motort eladták, nem lett volna szabad befolyásolja az ítélkezőképességében. Egy új vázra is szükség volt, mivel az eredetinek túl nagy volt a tengelytávja, és az első rugóút túl sok volt. Egy üzleti tendencia volt az, hogy a motor "rákszerüen" vesz be éles kanyarokat, annak ellenére, hogy ezáltal a motornak kényelmetlenül magasra került a súlypontja.

Idővel, Brian Fowler teljes időben dolgoztt a Beamish Motors-nál, és elvitte az RL250 motort Mick Whitlock-hoz, a triál versenyzőhöz, aki közismerten mesteri szinten tudott triál vázakat építeni. Whitlock elkészített egy vázat, melyhez könnyű Reynolds 531 csöveket használt, végűl erős krómmal borította, és réz hegesztést használt, mely akkoriban egy nagyon magas szintet jelentett. Ezt "whitehawk" váznak nevezték. Kinézetre is nagyon vonzó volt a váz és ez elárulja azt, hogy Whitlock tudása által a design tökéletesnek bizonyult a hosszas tesztelés után. Egy héten belül üzletet kötöttek Whitlock-al, hogy ellátja a Beamish Motors-t új vázakkal melyekkel át tudják alakítani a standard RL250 modeleket az 1975-ös szezonra.
Beamish megkapta a 100 régi Suzuki RL250 "Exacta" motorokat Amerikából és máshonnan is. A vázak ki lettek szerelve, és a motor és a sebesség váltó az új "Whitehawk" vázakba lett beszerelve. Az "RL250 Special"-nak nevezett model nem igényelt semmilyen utólagosan kapható extrát. Beamish 1200-at adott el ezekből az átalakított motorokból, melyből 150 exportálva lett más területekre. Meglepőne 2 darab Japánban kötött ki!

A Suzuki gyár el volt ragadtatva a Beamish sikerétől és ahoz, hogy jelezzék elismerésüket, a Beamish Motors-nak adták azt a jogot, hogy világszerte gyártsanak Suzuki alapú triál motorokat. Ez volt az első eset, hogy a Japán gyár ilyen jogokkal ruházzon fel valakit. Beleegyeztek abba, hogy ellássák alkatrészekkel a Beamish Motors-t, ahoz hogy kész motorokat tudjanak építeni, és Beamish kérésére elvállalták azt, hogy egy nagyobb kapacitású motor blokkot hozzanak létre (ez volt a fekete motor blokk).

Az 1976-os szezonra, Whitlock egy teljesen újratervezett vázzal állt elő, mely erősebb volt és egyidejűleg könnyebb is, ezáltal megalapozba a Mark 2 RL250-es modellt. A Britt gyártású sárvédők, nyereg, és benzin tank is elsőre felhasználásba került, és a szín is meg lett változtatva az eredeti narancssárgáról szürke-sárga-szürkére. Szintén Britt gyártású lett az első teleszkóp felső része, mellyel módosul a kormány poziciója és Girlink gáz rugóstagokat kapott. Egy oldalkocsis verzió is elkészűlt és a "reed valve induction" extra opció is elérhetővé vált a vásárlók számára. A világméretű sikere a Beamish RL250 modelnek folytatódott.

Az 1976-os Scott Hat Napos Triál eseményen bemutatásra került az "RL325" model is, melyből két darabot Nigel Birkett illetve John Metcalfe használt. Azáltal, hogy rengeteg helyen magnéziumot és aluminium alkatrészeket használtak, a motor tömege, csak 71.1 kg volt. Sajnos ez a könnyedség azt eredményezte, hogy a motor szinte úszott az akadályok tetején ahelyett, hogy jó tapadása legyen, melynek eredményeképp ez a könnyű Japán váz acél lengőkarral lett felszerelve és szokatlan hátsó rugóstagot kapott, melyet a később a Whitlock által készített darabbal cserélték le. A szezon végén elégedett lehettek a teljesítménnyel, ugyanis Colin Dommett megnyert a három egymásutáni Britt Oldalkocsis Triál Bajnokságot.

1977-ben folytatták a fejlesztését az RL325-ös (fekete motor blokkal szerelt) modelnek. Ezalatt az RL250 egy Britt gyártású computer által tervezett kipuffogó rendszert kapott, javított henger nyílást és más áttételt a sebesség váltóban. A szezonra a szín meg lett változtatva, mégpedig már fekete és piros (Heron Suzuki) színekbe pompáztak az új motorok.

Egy széria gyártású változata az RL325-nek lett bejelentve 1978-ban az Earls Court Motors Cycle Show által Londonban, és a Beamish Suzuki RL325 nevet kapta, mely nagy áldás volt a gyárnak. A "reed valve induction" motor blokk az új Whitlock design vázba került, és alumínium crankcase shield-et kapott. Levegővel töltött első teleszkóp volt használva és minden műanyag alkatrész Beamish által volt készítve, az új gyárban mely Portslade-ben (Brighton) volt.

Az RL250 model tovább lett fejlesztve, levegővel töltött teleszkőppal, és új sárga és fekete színt kapott. Az utolsó szürke motor blokkal szerelt Beamish Suzuki motorkerékpár 1978-ban az RL250a volt, mely piros és fekete színű volt.

Egy új RL250 készűlt el, és debutálásra 1979-ben az Earls Court Show-on került sor. Ez a motor a már sikeres RL325-re volt alapozva, és hasonló motor és vázszerkezettel rendelkezett. A nyolcvanas években a fejlesztés tovább folytatódott így teljesítve a folyton változó szükségleteit a világ triál motorosainak.

Technikai adatok:
1974 RL 250 L Exacta
Hossz: 2035 mm
Szélesség: 850 mm
Magasság 1130 mm
Tengelytáv: 1345 mm
Talajtól távolság: 290 mm
Száraz súly: 90,5 kg
Motor típusa: léghűtéses, 246 köbcentis, egy hengeres, 2 ütemű, 18 lóerős (6000 rpm), 16.6 ft-lb nyomatékkal (4500 rpm).
Rugóút: 18 cm
Gumi elöl: 2.75, 21 inch
Gumi hátul: 4.00, 18 inch

1975 RL 250 M
Hossz: 2035 mm
Szélesség: 880 mm
Magasság 1130 mm
Tengelytáv: 1345 mm
Talajtól távolság: 290 mm
Száraz súly: 86 kg
Motor típusa: léghűtéses, 246 köbcentis, egy hengeres, 2 ütemű, 18 lóerős (6000 rpm), 16.6 ft-lb nyomatékkal (4500 rpm).
Rugóút: 18 cm
Gumi elöl: 2.75, 21 inch
Gumi hátul: 4.00, 18 inch

1977 RL 250S Mark 2
Motor típusa: léghűtéses, 246 köbcentis, egy hengeres, 2 ütemű, 18 lóerős (6000 rpm).
5 sebesség
Tank: 5.7 liter