4 ütemű trialmotorok - a technikai részletek

A Honda-Montesa-Kokusan-Keihin akkumulátor nélküli injekció, mely 2005-ben lett piacra dobva, valahogy különleges, más, mint a Suzuki RM-Z 450 2008, mert miniatürizálja és csoportosítja a gázkaron az összes környezeti viszonyokat mérő szenzort a CDI-nek, belecsatolva egy - használjuk ezt a szót, hogy jól érthető legyen - bizonyos ultra-modern TPS-be. Egy játéknak kinéző "szerkentyű", injektor nélkül egyenesen a motorfejen kapott helyet, hogy csökkenjen az elfoglalt hely. A Montesa amikor a motor kezelhetőségéről beszélünk, akkor az összes többi motor előtt van.

A mechanikai részre térve, a szerkezet az egy Honda-motocross-on alapul, egykamrás a szivó szelepknél és egy kipufogóval párosul, mely egy rocker-kar által mozog. A többi motor még mindíg karburátort használ. A Beta a Mikuni karburátorral indított és ennél is marad, a Scorpa a Dell'Orto VHST-t választotta, egy benzin-pompával (a szerkentyű, mely deformálja az égéstér bal oldalát), mely megoldás nem teljesen új (a Keihin 4 ütemű motocross-enduro motor is ilyen és a Honda XL 125-200, melyet Atessa készít is rendelkezik ezzel a megoldással), de amit egyértelmüen láthatunk, hogy megoldja a problémáját a harmadik sebességnek és a folytatódó újra-gyorsulásnak. Sherco a Keihin PWK-ra váltott, és egy "szent montesa"-nak lehetne nevezni és többet között 26-28 mm-es motocross és triál motorok esetén használt karburátort kapott.

Sokat lehet modani a kipufogó renszerről. A Sherco a második helyet tartva a 2 üteműek között, a csendes és mégis jól teljesítő motorral,  a 4 ütem esetén már teljesen más a helyzet. A Montesa, melyet már többször is kritizáltunk a hangos motorja miatt, 2007-re javított a helyzeten és egy elfogadható szintet ért el. A Beta egy jól müködő kipfugó rendszerrel született és azzal is maradt az évek alatt. A Scorpa jól kezdett, majd egy kicsit ő is Sherco szerű kipufogó rendszert kapott, mely hangosabb és magas fordulaton nagyobb teljesítményt értek el vele. A Sherco tervezői 2 kipufogó rendszert terveztek, egyiket versenyre és a másikat a csendességre optimizálva, és szégyeny, hogy a triál motorokat a verseny kipufogó rendszerrrel szerelték (és a túlmelegedés problémán is kell egy kicsit javítani még), így aki nem akarja, hogy meghallják, azok extra 300 eurót kell költsenek a másik tipusú kipufogó rendszerre. Mechanikai szemmel nincsenek új dolgok a motorokat illetően. A technikai panoráma hatalmas. A beta single cam-shaft motorja tovább lett fejlesztve és most die-cast forgattyúházzal rendelkezik, melyet úgy terveztek, hogy tökéletes legyen az optimizálás, és egy ideig valószínüleg ezen nem fognak változtatni. Az ex Yamaha WR, 5 szelepes twin-cam hengerrel szerelt Scorpa, fejlesztett a hengerfej időzítésén. A Sherco továbbra is a vákummal müködő kenést alkalmazza (a Husqvarna dobta először piacra a 80-as évek elején ezt a megoldást), mely a 2 ütemű motorokon alapul, anélkül, hogy kiegyensúlyozatlan szemetet tartalmazna, de minden szükségest, kivéve az olajpompát, ugyanis az olaj visszajútása a hajtókarhoz a vákum miatt következik be, és a szétoszlás a henger felső részében a hajtóműlánc által jön létre. A vázon felfedezhető néhány változás és az egész motor gyakorlatilag minden extrával rendelkezik ami szükséges.

A súly: a 4 üteműek nehezebbek a 2 ütemű társaiknál, de a gyártó által alkalmazott extrém megoldásoknak köszönhetően, a Sherco 75 kg-os súllyal rendelkezik használatra készen, mely 3 kilóval könnyebb a legnehezebb 4 ütemű triálmotornál.

A motorok karaktere egyértelmű. A Sherco motorja erős az extra köbcentiknek köszönhetően, azonban nem pörög túl nagy fordulaton, a Scorpa erős, de csak akkor ha a nagyon magas fordulatig ki van pörgetve, a nyomaték a Rev4 motorban nagyobb, mint a Scorpában, azonban lóerőben mégis leggyengébb. Az összesített teljesítménye a Montesa-nak nagyon jó.

Forrás: http://www.motocrossdigital.com