Outdoor VB, 2008 - 6. forduló, Tolmezzo

Pénteken indultunk Kötschach-ba, ahol a szállásunk volt. Ez egy osztrák kis „porfészek” a hegyek között, 40 km-re Tolmezzotól. Van itt rengeteg hegy, vadvízi evezés, Aquapark, meg amit akartok.
A város kicsi és kedves. Kis sétánk alkalmával volt szerencsénk rájönni, hogy miért nem működik a falusi turizmus Magyarországon. Nézzétek meg a képeket és látni fogjátok a különbséget. Egyszerűen nincsenek kerítések, minden garázs teljesen nyitott, a bicajok nincsenek lelakatolva és még a lakásokat sem igazán zárják be.
Graffiti sehol, rongálás sehol, rend viszont van mindenhol. Sőt. Itt talán még a füvet is fésülik. Magyar szemmel érthetetlen és elmondhatatlan ez a rend és nyugalom, ami itt van. Mi nem is nagyon érthetjük, hogyan lehet a környezet tolvaj és vandál mentes. De itt a hídról sem lopják el a muskátlit.

Kötschach és Tolmezzo között az út életveszélyes. Iszonyú szerpentin, rengeteg kanyar, és több mint ezer méteres szintkülönbség. Az Ivecoban két dolog miatt kellett félni: fölfelé a motor üvöltött, lefelé meg a fékek füstöltek és rettenetes szagot árasztottak. Kemény meló átérni egyik oldalról a másikra.
Az olasz határ után örültünk, hogy fölértünk (1700 méteren van az átkelő), de ezzel együtt féltünk is a lefelé úttól.
Sokáig nem kellett szenvednünk, mert a második kanyar után szemben találtuk magunkat egy keresztbe fordul kamionnal.
Beszorult az alagútba, visszatolatott, majd a fordulásban elvérzett.
Persze nem csodálom, nézzétek meg a képet! A két hátsó kerék alig fér el a szűk szerpentinen vezető aszfaltcsíkon.
Az Iveco nem fért el, nekünk meg a sajtósoknál be kellett jelentkezni időben, úgyhogy Tomiék bíztatására útnak indultunk hárman (sssajt, Balázs és én) és reméltük, hogy hamar érkezik Tomiékhoz a kamionmentő.

gyönyörű új Scorpa design!

Tolmezzoban már fesztiváli hangulat fogadott minket, a Youth kategóriások már rajtoltak, a nagyok meg civil ruhában ücsörögtek a depoban. Ez érthető is, hiszen maga a rajt eltart vagy másfél órát.
Ekkor már nagyon zsongtunk, nem tudtuk, mi lesz Tomiékkal meg az Ivecoval, ráadásul ott voltak a motorjaink is, úgyhogy nem tudtuk, hogy elinduljunk-e gyalog.
Szétnéztünk a depóban, kicsit toporogtunk, majd visszamentünk az autóhoz és kiderült, hogy Tomiék rég kiszabadultak és mindjárt itt vannak.
Megnyugodtunk és örültünk nekik.

Ezután nem kellett sok, öltöztünk ezerrel, motorra fel és irány az egyes szekció.

Balázs minden reggel elnyom egy szendvicset Ragáékkal.

Hatalmas kiszáradt patakmeder. Vagyis nem tudom, hogy nevezhető-e pataknak. Nagy batár vájat, amiben víz zuhog le a hegyről olvadás, vagy nagy eső után.
Hatalmas sziklák és a hegyoldalról fürtökben csüngő több ezer ember fogadott.
Letettük a motort, futás a szekciókhoz.
Vagyis a hegy lábáig, mert onnan átlag 45 fokban kellett fölfelé mászni négykézláb, vagy fába kapaszkodva, de semmiképpen sem könnyen.
Izgalmas és marha fárasztó volt.
Az egyes és kettes szekció között találtunk egy szép nagy sziklát, ahonnan láttunk mindent.
A pálya komolyságára a legjellemzőbb az, amit nehéz elmesélni, de azért megpróbálom.
A szekciók méregetése alapvetően 3 fázisra bontható fel.
Először megnéztük és azt gondoltuk rosszul látjuk, mert arra tutira nem mehetnek a pirosak, amerre mi látjuk a nyilak alapján.
Aztán elkezdtük elhinni, hogy talán mégiscsak arra mennek, de még voltak kétségeink.
Majd kb. egy órával később megjött az első elit, és halál lazán felmotorozott a sziklára.
Ezt teljesen egyszerre mindhárman egy tátott szájas „baz**eg”-el reagáltuk le, amit az olaszok egy hátrafordulással és röhögéssel nyugtáztak.

Nagyon sok ilyen élményünk volt Tolmezzoban...

Az 1-2-3-4 szekció egymás fölött volt ebben a mederben, így aki elég erős és kitartó volt, az végigmászhatta mind a 4 szekciót. A depo és a legfelső szekció között egyébként 360 méter szintkülönbség volt!
Az 5-ös a városban volt, épített, sziklás szekció, igazán semmi különös. Egy látványos, letisztult dinamikusan teljesíthető szakasz.
A 6-os szintén a városban, egy kicsit komolyabb és természetesebb sziklás zóna, ahol egyébként Bou a második körben iszonyú nagyot esett.
Történ ugyanis, hogy fantasztikusan és zseniálisan végigmotorozta a szekciót, majd a végén egy kicsit elszámolta magát. Egy feljáró végén volt egy szikla, ami mögött mégegy. A sziklára fölgurulva a másikra le kellett tenni az első kereket, különben iszonyú éles szögben elindul lefelé és valószínűleg pofára esés a vége. Na, Bou ezt számolta el, és mikor rájött, hogy az első kereke nem jó helyre érkezik, egyetlen kiút volt a bajból... nagy gázt húzni. Ennek a vége az lett, hogy a szemben lévő fának csapódot hatlamas erővel, majd leesett, rá egy pálya jelölő karóra, majd őrá a motor.
A földön maradt 1-2 percig, nem tudtuk mi van, aztán láttuk hogy fogja az oldalát, de felkel. Aztán megszédült és visszaült kicsit, viszont 4-5 perc elteltével elmotorozott és folytatta a versenyzést! Így előre el is árulom, hogy megnyerte a futamot. :)

A 7-es szekció már kint volt a városból egy száraz gátnál, ahol embertelen helyeken kellett kanyarodni és fölmenni. Erre elég csak annyi, hogy 2 ember kivételével MINDENKI elvérzett rajta! Csak Raga (0 pont!!!) és Bou (1 pont) tudta megcsinálni. A maga letisztult formáival ez volt Balázs kedvenc szekciója.

A 8-9-10-11-12-13-14 szekciók két helyen, az egyeshez hasonlóan patakmederben voltak, egymás fölött. Erről nem tudok újat mondani. Egyszerűen kemény volt. 1,5 méteres sziklák, hatalmas ugrások sok-sok néző, hatalmas ováció.

A 15-ös megint a városban volt, óriási, több öles rönkökből összeállított mesterséges akadályok, 3 méter magas állított rönkök, negatív falak...
Erre is az a legjobb, ha elmondom hogy Dabilltól (8-as rajszám) „lefelé” mindenki visszaesett már a legelején, gyakorlatilag el sem tudta kezdeni a szekciót. És ami nagyon meglepő volt: Lampkin sem tudta megcsinálni! Rögtön az első akadályon elvérzett, pedig összesen háromszor is nekifutott!
Az az igazság, hogy a többiek sem épp könnyedén mentek fel. Mindenkinek ki volt centizve, mindenki fölegyensúlyozta valahogy a motort, de az nem mondható, hogy ezt bárki könnyen megcsinálta.

Gyönyörű erős verseny volt, paradicsomi helyszínen egy fantasztikusan bravúros és magabiztos Bouval, egy önmagához képest is technikás és meggyőző, zseniális Ragával, kicsit gyengélkedő Cabestany-val és fantasztikusan tehetséges újoncokkal!

Jegyezzétek meg Michael Brown nevét, hamarosan ott fog állni a dobogó tetején, de oda kell figyelni a kölyökképű Oliverasra is, aki hamarosan trónt követelve fogja lökdösni a nagyokat.

Újra megállapítottuk, hogy KisDobornak ott a helye az EB-n. Van egy fiatal tehetségünk, aki képviselhetne minket nemzetközileg is! Tessék támogatni ebben és kivinni erős versenyekre, mert mire észbe kapunk, kiöregszik és esélytelen lesz. (Az ifik 16-18 évesek, Bou 23!)

Most kicsit nyaralgatunk meg strandolunk, majd indulunk Kramolinba, pontosabban a nepomuki pályához ahol a 7. fordulót is végignézzük! Onnan is hozom majd a személyes élményeket. Oda jön még néhány magyar és még mindig bíztatok mindenkit, hogy üljön motorra vagy autóba és jöjjön ki, nézze meg a nagyokat. 1200 km-ből és pár ezer forint szállásköltségből megvan és felejthetetlen élmény egy trial-rajongó számára. Hívjatok, ha segítség kell, be vagyok kapcsolva: 06 20 320 8649.

Külön megemlíteném Pémer Tomit, Töttő Balázst, és párjaikat „Csilla+1fő”-t és Nikit, akik négyen nagyon jó kis csapat, és remélem még sok VB-t nézünk meg együtt.

Zsolt

2008. 06. 30. Kötschach-Mauthen